4. Állomás - A Hatvani Református Egyházközség temploma

Protestáns vidékek húsvéti szokásai

Hatvan – mint a palócföldi települések általában – római katolikus felekezeti többségű város. A 19. század második felére azonban, a cukorgyár és a vasút biztosította munkalehetőség miatt, lakosságszáma megnövekedett, a településen már szép számmal éltek evangélikus és református hívek is. Utóbbiak használatára készült el a református templom (és az eredeti parókia) 1898-ban, Ungvári Antal jászberényi építész tervei alapján.

Az előző helyszíneken bemutatott népszokások vagy szakrális szertartások is római katolikus közegben értelmezendők. Ha a református hívek húsvéti gyakorlatát vizsgáljuk, az ünnep vallási előírásainak terén számos különbség fedezhető fel: A református hitűek körében nem kötelező a katolikusoknak előírt, negyvennapos böjt, de a nagypénteki természetesen igen. Ezen a napon főtt tésztát, savanyúlevest, főzelékféléket fogyasztottak, esetleg aszalt gyümölcsöt vagy mákos gubát. Utóbbiak nem kifejezetten protestáns fogások, a magyar nyelvterületen szinte minden felekezet böjti asztalán megjelenhettek.

Az ételszentelés hagyománya a református felekezetnél hiányzik, és húsvét előtt a harangok sem hallgatnak el, nem „mennek Rómába”, nagycsütörtöktől nagyszombatig is harangszó jelzi az istentisztelet kezdetét.

A nagyböjt alatt a református hívek az úrvacsorára való, lelki felkészülésre koncentrálnak. Az úrvacsorán – eltérően a katolikus szertartásrendtől – a hívek kenyeret és bort kapnak a lelkésztől. A római katolikus pap közössége számára a szentmisén az ostya jelképezi Krisztus testét.

A böjti folyamat a református hívek körében kevesebb látványos külsőséget, színes népszokást foglal magában, mint katolikus területeken, a nagyheti gyász azonban tárgyiasult formában is megnyilvánul. Az úrasztalát (protestáns közegben nem beszélhetünk oltárról) sok helyen feketével takarták le, és az istentiszteletekre a gyülekezet egyes tagjai – különösen nagypénteken, nagyszombaton – is komor, sötét ruhát öltöttek. Utóbbi katolikus vidékeken is jellemző volt.

A következő állomás Lesznai Anna szobra lesz. A sötét, nagypénteki gyász feloldására tarka és vidám témával várjuk a versenyzőket!

Feladat:
Szokásszortírozó
Az alábbi állítások vajon egy református (R) vagy egy katolikus (K) vidéken állják meg a helyüket? Esetleg mindkettőn (2) vagy egyiken sem (0)?

1. A harangok nagycsütörtökön „Rómába mennek”.
2. Nagypénteken kisebb mulatságot tartanak.
3. Az úrasztalát nagyhéten feketével terítik le.
4. A savanyúleves és a mákos guba megfelelő fogások böjtre.
5. Nagypéntek böjtös nap.
6. A nagyheti templomjárások során a gyülekezet tagjai megmutathatták figyelemfelkeltő, csinos ruhájukat.
7. Az ételszentelés húsvét vasárnapjának szertartása.
8. Húsvét vasárnapján, a templomban, a hívek kenyeret és bort vesznek magukhoz.